Mama - beszélgetős dal

Egy különleges dal is helyet kapott második lemezünkön. Most is csak elsőre tűnik úgy, hogy ez a dal kizárólag a gyerekekhez szól.

"Amit nem tudunk szavakban elmondani, hagyjuk, hogy a Mama című dal mondja el helyettünk!" - Dr. Kádár Annamária

A lemez nagy erőssége a Mama című dal, ami a gyász, veszteség érzését teszi feldolgozhatóvá a gyermek számára. Tapasztalatom szerint a legtöbb szülő megrémül, ha a gyermek a halálról kérdezősködik, és igyekeznek megkímélni őt a témától. Nem nagyon tudjuk, miként búcsúzzunk a haldoklótól, mit mondjunk a gyászolónak, mit kezdjünk a saját fájdalmunkkal. Addig azonban gyermekünknek sem tudunk segíteni, amíg mi magunk rettegünk, és nem vagyunk képesek szembenézni saját, halálhoz, veszteséghez fűződő érzéseinkkel. Ha kegyes, ködös hazugságokat mondunk gyermekünknek, hogy így védjük meg, ő a hiányzó részeket a fantáziájából pótolja ki, ami sokkal nyomasztóbb lehet, mint a valóság. Ilyenkor ugyanis a gyermek általánosít, és minden elváláskor aktiválódik az a félelme, hogy vajon viszontlátja-e még a számára fontos személyeket. A gyermek ilyenkor magára marad a legnagyobb félelmeivel. Hiába hisszük, hogy kicsi még, nem értheti, miről van szó, ő igenis érzékeli azt, hogy mi játszódik le bennünk, felfogja képzetáramlásainkat.
A Mama című dalban megosztott gyász és szomorúság felszabadító erejű, hiszen valójában nem a halál ténye az, amitől a gyermekek megsérülnek, hanem azok a körülmények, amelyeket mi hozunk létre az esemény kapcsán. Ha nem beszélünk a veszteségről a gyermekünkkel, azzal akaratlanul is letiltjuk a gyászát. Abban azonban mindenképpen segítségünkre lesz a dal, hogy jobban rá tudjunk hangolódni a gyermek érzéseire, félelmeire, gyászára, és megfelelőbb módon viszonyuljunk ezekhez. Meg fogunk lepődni azon, hogy ha bennünk kicsit oldódik a szorongás, és tisztázódik néhány gondolat, mennyivel nyitottabbak és hitelesebbek leszünk, amikor gyermekünk „kényes” kérdéseket tesz fel nekünk. Amit nem tudunk szavakban elmesélni, hagyjuk, hogy a dal mondja el helyettünk!
Ha Weöres Sándor gondolatából indulunk ki, miszerint nem a gyerek a még tökéletlen felnőtt, hanem a felnőtt a már tökéletlen gyermek, akkor egy más perspektívát választunk a gyermeki világ megértésére. A Belvárosi Betyárok dalain keresztül a gyermeket nem kezdetleges, egyszerű lénynek kell tekintenünk, akihez le kell ereszkedni, hanem egy olyan kozmikus lénynek, akihez felnőttként felemelkedhetünk, hogy eljuthassunk az ő értelmen kívüli fantáziavilágába. Igy maradhatunk gyermeklelkű felnőttek, akik nem a törpék között akarnak óriások lenni, hanem a törpék között derekabb törpék, mint a többiek. (Mert könnyű, könnyű / törpék között óriásnak lenni / de nehéz és jobb, ha törpék között / derekabb törpe vagy / a többinél.” Weöres Sándor: Rongyszőnyeg).